Running short and long...

Running short and long...

Tévelygés a Szimpla útvonalán a Kékesben

2015. szeptember 07. - Esperidon

Az úgy kezdődött, hogy Petivel közösen neveztünk a Dupla élményre. Ez barátok közt is 71 km és 3360 m szintemelkedés. Én még soha nem futottam ennyit. Parázok is rendesen tőle. Szóval nagyon kapóra jött, hogy a Coffeerun-os lányok bejárást terveztek szeptember 5-re. 

Úgy alakult, hogy Livit és Krisztiánt felvettem kocsival fél 8-kor az Árpád hídnál, és fél 9 után 10 perccel le is értünk Mátrafüredre, az Erdész utca 11 elé. Egész úton szakadt az eső, mintha dézsából öntenék. Ez nem változott azután sem, hogy átöltöztünk. Sajnos úgy döntöttem, hogy felveszem az esőkabátomat, mert láttam, hogy a többségen rajta van. Ez azzal járt, hogy már kb a 3 km után lekivánkozott volna rólam, de mivel haladtunk rendesen, ezért nem volt időm megállni, lelejmolni magamról a zsákot, és a kabátot. Szóval a zuhogó esőben főttem a saját levemben. 11908946_1641768676089462_5641965851498454340_o_1.jpg

Amikor elindultunk, akkor 5-en mentek fiúk elől, majd a Livi, Bálint és én, és egy Gábor nevű srác, aki mint kiderült a Szimplán a Bálint párja lesz. Persze kb 1 km után eltévedtünk, mert nem a kék háromszögön mentünk, hanem a kék kereszten, szóval már ott vissza kellett fordulni kb 200m-t. Ekkor az 5 fiú már régen elfutott, nem is próbáltam utolérni őket. Bálint éppen rehab programon volt, szóval ő mondta, hogy lassabb lesz, de még ez a lassabb tempó is gyorsabb volt, mint az én felfelé futásom. 

164-es pulzus volt megadva, hát ezt az értéket, ha jól emlékszem, már a 2. km-nél sikerült elérnem :) De majd megnézem a garmin track-et. Az első 8 km-t, ami felfelé volt a kék háromszögön 1:18 perc alatt tettük meg. Zuhogó esőben, és ködben. Vittem botot is, hogy kipróbáljam, hogy milyen ekkor még nem sokat használtam, de amikor lehetőségem adódott rá, akkor azért használatba vettem, de egyébként a jobb kezemben összefogtam, és úgy futottam vele. Felérve a kékesre tartottunk 3-4 perc pihenőt, majd indultunk is tovább lefelé a sárgán. Itt Krisztián olyan gyorsan elhúzott, hogy pillanatok múlva nem is láttuk őt. 

Lefelé mondtam Bálintnak, hogy menjen elől, majd tartom a tempóját. Így nagyon jól együtt tudtunk futni. Megbámultunk egy pelét, és ennek örömére egyből el is tévedtünk kicsit, mert nem tudtuk, hogy a sárgán merre kell indulni. Mert ugye jobbra is sárga jelzés volt és balra is, sőt az egyik sárgánál még jelezték, hogy a kék felé arra, és ugye nekünk utána kékre volt szükségünk. És ahogy lenni szokott, balra mentünk,és jobbra kellett. Szerencsére erre még elég hamar rájöttünk.Sombokornál lefelé a bot nagyon jó szolgálatot tett. Csúszott a sáros talaj, és nem nagyon volt mibe kapaszkodni, így a botra támaszkodtam. Jött felfelé egy vicces túristacsoport, alapvetően mindenkin az a régi fajta esőkabát volt, amiből nem is láttak ki.Kérdeztük tőlük, hogy nem láttak-e erre futókat, de mondták, hogy "de-de persze, nem is köszöntek" :D Mondjuk ha épp Sombokornál csúsztak lefelé fenéken,akkor gondolom nem a köszönéssel voltak elfoglalva. Mindegy, az irány jó, gyerünk tovább.  

Szaggattunk lefelé az aszfaltig, nem is volt semmi probléma, de persze leérve az aszfaltra sikeresen a piros jelzésre áttérve jobb forduló helyett balra mentünk, így Mátraházára jutottunk, Parádsasvár helyett. Ez plusz két kilométer volt rossz irányba, ami plusz 4-et jelentett. Itt még örültem is az eltévedésnek, mert a mai napra Gabi 40 km-t írt elő, bár tudta, hogy a bejárás csak 35 km. Szóval örültem, mint majom a farkának, hogy ezzel az eltévedéssel, amiben nem is másztunk meg igazából szintet, meg is lesz a 40 km-em összesen. Vissza a piroson, majd beértünk Parádsasvárra, ahol a frissítőpont is szokott lenni. Itt ittunk egy kólát, tartottunk egy technikai szünetet, valamint végre levettem az esőkabátomat is. Igazából mindegy is volt az esőkabát, mert a kabát alatt is mindenem csuron vizes volt.  Indultunk is tovább a sárgán Parádóhuta felé. Felfelé kellett mászni, de mégsem volt annyira fárasztó, mint gondoltam. Beérve a településre, nagy hévvel követtük a sárga jelzést, hogy majd jön a piros kereszt, amin tovább kell mennünk.Itt jött a következő malőr.

Sárga, sárga, sárga, már rég kiértünk a faluból, futunk lefelé az aszfalton, de csak nem jön az a fránya piros kereszt, amin nekünk haladni kéne. Nézek Bálintra, szegény nem emlékezett, hogy jártak volna erre, de igazából csomószor volt,  hogy ahol jó útvonalon voltunk,ott sem emlékezett az irányra :) Szóval visszafelé futunk a falu felé, jön egy bácsi bicajjal, megkérdeztük merre van a piros kereszt. Szegény beszélni nem tudott, vagy annyira részeg volt, vagy annyira hiányoztak a fogai :) Persze teljesen rossz irányba küldött el minket. Még két autóst is megállítottunk: fogalmuk nem volt a turista útvonalakról :) Jó, gyaloglás vissza, végre találtunk egy sárga jelzést, majd továbbmenve (amikor már mondtam Bálintnak, hogy igazából az a vicces, hogy megyünk a sárgán, de fogalmunk sincs merre) megtaláltuk a piros keresztet. Azonban egyből egy kereszteződést, szóval itt is el kellett dönteni, hogy jobbra vagy balra. Szerencsére a balra jó döntésnek bizonyult, szóval végre irányban voltunk a Kékes felé. Ez a szakasz még ismerős is volt a számomra, mert egyetlen alkalommal már voltam a Mátrában, amikor Béla edzőtábort tartott, és itt szaggattam lefelé rendesen. Szóval hajrá, irány a Kékes. Itt a piroson felfelé Bálint megzuhant egy kicsit, szóval meglepő módon én mentem elől a két bottal (mint aki síel) és Bálint nagy némán 100m-re lemaradva követett. Gondoltam ha gondja van majd szól, de azért kétszer rákérdeztem, hogy minden rendben van-e. Mégiscsak most épült fel, azért aggódtam is érte, de szerencsére ilyen problémája nem volt, csak fejben zuhant meg kicsit. Mint utólag kiderült a Pisztrángos tóig minden szép és jó volt, de ott szokás szerint egy jobb/bal lehetőséget, ahol mindkét irányba el lehetett menni a piros kereszten benéztünk, és megint rossz irányba mentünk. Persze erre ott és akkor nem igazán jöttünk rá. Bár én mondtam a Bálintnak, hogy már régen fel kellett volna érnünk a Kékesre, de legalább is felfelé caplatni, mivel már 4:50 perce jöttünk, de mondta, hogy menjünk csak, majd jön balról a kék kereszt, amin fel kell mennünk. 11953354_1641768719422791_1034835465922926276_o.jpg

Futottunk is rendesen, egészen addig, amíg egy fa hordó szerű épülethez, és egy kereszteződéshez nem értünk, amikor nekem leesett, hogy ma már itt jártunk, és marhára nem kéne itt lennünk. Bálint nem jött rá egyből, de magyaráztam neki, hogy itt jöttünk le a Sombokorról a sárga négyzeten, és tértünk át a pirosra, ahol eltévedtünk Mátraháza felé Parádsasvár helyett. Sajnos persze igazam lett. Itt végiggondoltuk, hogy a sárga négyzeten, majd a sárga jelzésen fel kell másznunk a Sombokron keresztül a Kékesre (minimum fél óra alsó hangon), majd onnan le kell futni a piros jelzésen Mátrafüredre, (ami szintén legalább 1-1,5 óra ha egyből eltalálunk) és már 5:15 perce futottunk, és délután fél 3 volt, és én azt ígértem, hogy 4-5 körül legkésőbb otthon leszek. Bálint is hasonlót mondott otthon, és ugye még a hazautat nem is említettem. Szóval 35 km megtétele után, feladva a futást, megegyeztünk, hogy kimegyünk a műútra stoppolni, bár elég gyászosan, ázottan és sárosan néztünk ki, szóval túl nagy esélyt nem adtunk magunknak.De a nap folyamán először isteni szerencsénk volt, bementünk a buszmegállóba 14:42-kor, és a kiírás szerint 14:48-kor jött a busz, ami Mátrafüredre ment. Szóval szégyen, nem szégyen, de busszal mentünk vissza Mátrafüredre. Livi és Krisztián már persze ott vártak minket, mivel a cuccuk az én kocsimban volt... :( 

10604720_1641775332755463_4384116653829374608_o.jpg

Ha a buszmegállótól a kocsiig futást is beleszámítom, meg az elején azt az 500-800m-t, amit nem talált jelet az órám, akkor kb 37km volt a teljes táv, de majd a garminon megnézem pontosan. 

És legközelebb olyan valakivel futom az utat, aki ismeri a terepet :) Ettől még nagyon jó volt Bálint társasága, és bármikor bevállalnék vele egy Szimplát, hiszen nagy valószínűséggel szintidőn belül beérnénk :)

A képekért köszönet Livinek és a Coffeerun-nak :) Nekem nem volt kedvem az esőben fotózni, utána meg megint nem. :) 

A bejegyzés trackback címe:

https://esperidon.blog.hu/api/trackback/id/tr77764160

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása