Running short and long...

Running short and long...

Börzsöny trail - 35 km 1580m szinttel

2016. június 20. - Esperidon

Told neki, ne sajnáld :) Irta Gabi az instrukciókba a futás előtt. (Persze írta a szokásos bemelegítést is, amit jellemzően el szoktam lógni) de a Börzsöny trailen ez volt az az instrukció, amit igazából nem fogadtam meg, csak az utolsó szakaszon, a Csóványosról lefelé.

De ne szaladjunk ennyire előre. Vasárnap reggel: család egyik fele útban Balatonra vitorlázni, kisebbik felét kitettem Újpesten a nagyszülőknél, és egyedül indultam el Diósjenő felé.

Éppen hangosan énekelgetem a rádión játszott számokat, amikor csörög a telefonom: Prosec ügyelet: riasztás a lakásban. Szuper hír, főleg, hogy előző héten törtek be a szomszédba.

Pulzus felnyomva, szerencsére lakás nem, így mivel minden oké, még időben odaértem a rajthoz. Kivételesen minden cuccom elő és be volt készítve, így nagyon pakolgatnom sem kellett, rajtra készen voltam a rajt előtt fél órával.

Mit is csinál ilyenkor egy futó? Keres ismerőst, akivel lehet dumálni :) Miután jól kifotózkodtuk magunkat Mamival,

bt_mamival.jpgCsurja Gábor személyében találtam is valakit, akivel eltöltöttem az időt... Gábor bőszen bemelegített, kénytelen voltam csatlakozni hozzá. Szóval Gabi örülhet(ne) ha tudná, hogy a bemelegítésem 20 perc ugrabugra és törzs/kar/lábkörzés volt, mert Gabival csak így lehetett dumálni, ha imitálom, amit ő is. Összehoztam a gimnasztikát. Ilyet sem csináltam még, de most jó kislány voltam.

:)

10-kor pontban rajtoltunk. A kedd esti SZESZ-en való hatalmas esés miatt (amitől kék és zöld voltam, mint akit agyonvertek) óvatos duhaj voltam, és úgy döntöttem, a teljesítés a cél, és hogy 5 órán belül beérjek. Azért is, mert itt még soha nem futottam a hosszú távot, és egyáltalán nem volt fogalmam arról, hogy mit is várhatok. Bár a szinttérképet tanulmányoztam, de még életemben nem voltam sem a Nagy Hideg hegyen, sem a Csóványoson.  Egyik oldalról jó, ha ismeretlen pályán mész, mert nem tudod, hogy mit várhatsz, másik oldalról meg ez a baj a már ismert pályákkal, hogy PONTOSAN tudod, hogy mit várhatsz :D

Nekem semmi sem jó, tudom.

A faluból kifelé egy hosszú aszfaltos szakasszal kezdtünk, amit én soha nem szeretek. Főleg ha folyamatosan emelkedik, és én elérem a 170-es pulzust, és a kutya sem gyalogol, és erre tetőzve még egy fotós is vár az aszfalt végén. bt_rajt.jpgSzerencsére a pulzusom feljebb nem ment, így kocogtam, de azért szerintem én voltam az első, aki belegyalogolt.

Annyira emlékeztem a korábbi (2013-as) futásból, hogy kb 10 km-ig emelkedik, és 15,3-nál van a frissítő. (na ez utóbbit már az itinerről tudom.) De úgy rácsodálkoztam az emelkedőkre és a pályára, mintha még soha nem jártam volna itt. Egy-egy rész bevillant, mint egy fénykép, hogy én ezt már láttam (például a vadászlest a nagy fűben), de egyébként fehér papírra rajzoltam az útvonalat.

A pályajelölés szokás szerint szuper volt, bár előzetesen letöltöttem a track-et, hogy nehogy eltévedjek. Ennek megvolt az a jó tulajdonsága, hogy nem tudom milyen track volt, de már az iskolából kifelé is azt mutatta, hogy off-course. Ami azért volt vices, mert amikor tényleg off-course voltam, és csipogott, már nem figyeltem rá, mivel addig vagy 20x játszotta el velem. Az útvonalban volt 1-2 combos mászás, amikor belül anyáztam, de viszonylag könnyedén teljesítettem. Igazából nem tudok helyszín nevekkel szolgálni, mert fogalmam nem volt, hogy hol járunk, aki ott volt, azt tudja, aki meg nem, annak meg hiába mondom, úgysem tudja :)

Az időjárás is kegyes volt, bár Csanya bőszen járta az esőtáncot, de lehet elfáradt, mert bár két napig esett, és néhány rész durván saras volt, de a verseny napján csak pára nehezítette a futásunkat, és az utolsó pár km-en sütött csak ki a nap.

A patakátkelés megint jól sikerült. Előttem tébláboltak páran, hogy mit is csináljanak, én meg láttam, hogy átugrani nem fogom tudni – esélytelen az én lábméretemmel – kikerülni franc se fogja, minden méter számít, szóval bele a közepébe. Peti szokás szerint tökéletes fotót készített róla.bt_patak.jpg

A frissítőponton Larzen téblábolt aminek felettébb örültem, bár ő nem fogadott ennyire kitörő örömmel engem :) Ettem ropit és hanyagoltam az édeset, - remélem a banán nem az – és kólát ittam, Próbáltam megfelelni az edzői utasításnak, hogy édesnek elég a gél, és hagyjam a francba a banán/narancs/kola kombót. Majdnem sikerült is betartanom. A várható emelkedő miatt teletöltettem a kulacsaimat.

Na, innen jött a teljesen új rész nekem.

Vicces volt, amikor 16 kmnél baktatunk felfelé (volt egy 100m-es eltévedés, amit sokan benéztek,meg egyszer hirtelen balra kanyarodott valaki, de ha én megyek elöl, tuti nem veszem észre, hogy arra kell menni) gondoltam megkérdezem, aki már volt itt, hogy mégis meddig kell felfelé menni, „hát a frissítőpontig”. Az klafa, mert én úgy számoltam kb 20 km-ig, aztán a frissítő 23,5km-nél volt.

Nekem lett igazam. Gyönyörű helyen futottuk addig. A legjobban a piros háromszöges rész lepett meg. Először is az, hogy mekkora pusztítást végzett itt a jégkár, és hogy még mindig fekszenek az óriási fák, és hogy az erdészet x év után sem jutott el odáig, hogy ezt a részt kitisztítsa. Gyönyörű egyébként,é s lenyűgöző, és egyértelműen érzed a természet erejét.

A másik, hogy a piros háromszögön én azt vártam, hogy majd valami brutal emelkedő jön, mivel úgy emlékeztem, hogy a háromszög mindig a csúcsra visz,. Ehelyett iszonyat jól futható hullámos rész jött, ahol csomó pasit meg is előztem. Andrew is fotózott. bt_oltarko.jpgKérdeztem tőle, hogy mennyi van még a NHH-I pontig, és ugye nem emelkedik. Beígértem neki, hogy ha mégis emelkedik, akkor bizony én őt kinyiffantom. (Andrew, jövök, rettegj!!) Szerencsére nulla helyismerettel a kezdők nyugalmával hullámoztam, és vártam, hogy melyik kanyarban bukkan fel a pont. Hát nem jött, ellenben szembe jöttek a futók, és nem tűntek túl frissnek, annak ellenére, hogy a pont után voltak.

Meglett a megoldás egy combos emelkedő után: elkértünk a NHH-es  túristaházhoz. Itt Zsotyek és Márk vártak. Aminek én külön örültem. A nagy örömködésben elkövettem a legnagyobb hibát, amit még sosem (de ugye miért ne a saját hibánkból tanuljunk??) Én hülye csokit ettem a ponton. A csoki beterítette a számat, a gyomromat,alig kaptam levegőt tőle. Soha többet :D Pedig a lila milka nagy kedvencem egyébként. De azt hiszem maradok a jól bevált szokásomnál, hogy lila milkát csak pontszemélyzetként eszünk :D

Aztán a NHH-ről lefele az irányító csajszi mondja, hogy már csak 12 km lefelé. De jó!! Na persze. Én naiv. 100-200 m után elkezdett emelkedni. Reklamálok és dohogok magamban, mire az előttem futó srác mondja, hogy jaaa, emelkedik a Csóványosig még 4 km legalább!!

Erre vártam, hogy mászhassak még :D Aztán felértünk egy kilátó ponthoz, és mutatja, a srác, aki úgy tűnt, hogy járt már erre:”látod ott azt a kilátót jó messze és jó magasan? na az a Csóványos :D

De persze ezt is behúztam, és onnan már tényleg csak lefele volt.

Azért meglepett milyen jó időt mentem lefelé… (Volt benne egy pukli, azt megsétáltam, már nem volt kedvem futni felfelé…)

Aztán már csak rohanás lefelé… Peti fotózott, Kati szurkolt! Olyan cuki volt.

Lefelé már csak az volt a cél, hogy 5 órán belül behúzzam. Ez utóbbi azért volt érdekes, mert még mindig hittem a tracknek. Nem kellett volna. Mutatja, hogy még 4 km. Na, gondoltam éppen be fogok érni 5 órán belül. Egyszer csak, úgy 200m után kiírja az órám: elért a célhoz. Mi van??? Az erdő közepén vagyok, könyörgöm. Szóval fogalmam nem volt, hogy a cél 2 km, vagy 5.

Petit kérdeztem, de rendes volt, megmondta, hogy fogalma sincs. Ez jobb, mintha azt mondja, hogy 12 km lefelé, és még meg kell másznod a Csóványost :D

Azért sikerült beérnem, hivatalosan 4 óra 52 perc alatt, szóval én örülök. Azt nem értem egyébként, hogy a nettó időm az óra szerint 4:24, és hogy hol ment el fél óra??? és mégis mivel??? Pontokon nem is időztem. De tényleg. Rejtély…

A fellraiser megint jól vizsgázott sárban. Nem estem, nem csúszkáltam. Jó cipő.

A Börzsöny tényleg nem viccel, itt a lefelé is felfele :) De jövőre újra jövök, mert a crew, a pálya, a gulyás a célban, és a hidegvíz a zuhanyban mind-mind felejthetetlen :D

Képek: terepfutas.hu

 

A bejegyzés trackback címe:

https://esperidon.blog.hu/api/trackback/id/tr928824290

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

impostor 2016.09.26. 00:40:06

Ügyes vagy Sallyke! Gratula! Ákos
süti beállítások módosítása