Running short and long...

Running short and long...

Veszprém trail 21 km - 2016. augusztus 27.

2016. szeptember 02. - Esperidon

Veszprém. Talán mindenki tudja, hogy a Királynék városa. Talán kevesebben, hogy én ide jártam középiskolába. Nevezetesen a Várba, a Közgázba. Utáltam, nem kérdés. De az egyik legjobb dolog, ami ebben az időszakban történt velem, hogy valahogyan kikeveredtem a Veszprémi Honvéd pályára, és megpróbáltak tájfutót faragni belőlem.

Ez így visszatekintve teljesen felesleges próbálkozás volt. Futni mindig is tudtam. Mondhatni, hogy a véremben van, mert Apukám is futó volt, de ez az alkatunkat összehasonlítva elég furán hangzana. Szóval a futással soha nem volt gondom, de tájékozódni egyáltalán nem tudtam. Valahogy a tájoló és a szinttérképek nem voltak a barátaim. Ha jól emlékszem, egy versenyen sem értem célba, mert sem a tájolót nem tudtam használni, de kb a szintvonalakból sem tudtam megállapítani, hogy a következő ponthoz felfelé vagy lefelé kell majd futnom. Ellenben sokat futtattak, mert tudták, hogy el fogok tévedni. Már akkor is előrelátó és jó edzőm volt :D

Szóval az 5km versenyeken kb nekem általában 10 km lett a táv, úgy hogy jellemzően az első pontot találtam meg (ha ügyes voltam) és általában az aszfalton gyalogoltam be, amit feladásnak is lehet nevezni :D Elmondhatom, hogy sikerélményként egyszer sem éjszakáztam az erdőben.  

De a lényeg, - mielőtt azt hinnétek teljesen elkalandoztam a témától – én ezeken a részeken futottam és edzettem, amikor középiskolás voltam. Gulya domb, Betekincs völgy, abszolút nosztalgiával töltött el már a gondolat is.

Alapvetően pénteken találtuk ki, hogy mégis Balcsin leszünk, és mégis indulni kellene ezen a versenyen. Így persze az előnevezést lekéstük, de mivel van helyszíni nevezés, olyan nagy gond nem volt.

Este még rábeszéltem Tesómat, hogy ha már úgyis 5 km tervezett futni edzés gyanánt, akkor jöjjön el és fussa le az 5 km-es távot. Laci a 10,5-et tervezte, én meg a fm-t ami két kör a pályán. Gondoltam a teherbíró képességemet is edzem majd. 32 fokot ígértek, igazi strandidőt. Nincs is jobb, mint ilyen melegben napon futni.

10 után pár perccel indult a verseny. A szervező elmagyarázta, hogy kb merre kell futni, ami azért vicces, mert térképet nem kaptunk, így aki először járt a pályán annak ez a magyarázat nem sokat segített. Páran az elején eléggé elfutottak, de mivel gondoltam túl sokan nincsenek előttem, meg nagyon mégsem kéne elfutni az elejét, én inkább tartom a  a saját tempóm. Mivel a terep azért valahogy mégis teljesen ismeretlen volt, amig nem értem el a 172-t addig futottam. Még felfelé is. Ha nem is egy egetverő tempót, de futottam. A frissítőpontnál meglepődve találkoztam Lacival, aki eltévedt, és így véletlenül összefutottunk, pedig előtte  még a hátát sem láttam. Sajnos a 8 főut utáni körön csomóan rossz irányba indultak, vagy eleve rossz felé irányították őket, így sokat elkevertek, vagy szembejöttek velünk, ami azért nem volt túl jó érzés.

Az első körben igazából mondhatom, hogy tök elégedett voltam magammal, a 10,5 km-t sikeresen megtettem 1:08 perc alatt. Meg sem fordult a fejemben, hogy nem megyek ki a másodikra. Pedig sütött a nap, és nem mondom, hogy nem szenvedtem az elsőn, de úgy gondoltam, hogy szeretnék büszke lenni magamra, hogy azért sem adom fel.

Sajnos itt rám tapadt egy úriember, akinek igazi kifogyhatatlan beszélőkéje volt. Esküszöm azon gondolkodtam, hogy ha nem hagyja abba, én megfojtom… Nem bírta abbahagyni. Én meg sajnos már nem voltam olyan acélos, hogy el tudjak húzni tőle. Szenvedtem mint a kutya. De nem a melegtől, hanem attól, hogy nem hagynak a saját fejemben a saját gondolataimmal egyedül.

A második körben azért az emelkedőket már sétáltam, mert gondoltam, mégiscsak edzés, vagy mi :D a második kör nem lett negatív split, de jóval melegebb volt mint az első körön, és már tudtam mi vár rám :D

De túléltem. Szuper volt.  Beértem, érem, csippantás, majd lihegek, amikor bejött a következő csaj, akinek mondják, hogy de jó, te vagy a harmadik… nahát, akkor én vagyok a második??? Hát ennyi. Isteni diós és puncsfagyit kaptunk frissítésként, ami már megérte az egészet. A második helyhez járt egy második érem is (ezüst ezúttal) és egy házi készítésű vadszeder lekvár, ami meg minden elképzelésemet felülmúlta.

Tesóm sikeresen teljesítette az 5 km-es távot, ami 6,5 km lett. Belesétált, de nagyon büszke vagyok rá. 

Családias verseny, vállalható számú résztvevővel, jó pályán. Csak ajánlani tudom!

 

21,77 km 2:20:13

mbim1fzdzfafvszpkqjg8mog1dn6ayf7mwh4vaud3sc-576x768.jpg

https://www.strava.com/activities/690528517

A bejegyzés trackback címe:

https://esperidon.blog.hu/api/trackback/id/tr9011670868

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása