Jesszus. Azt sem tudom, hol kezdjem. Alig aludtam az éjjel. Erik szokás szerint eljátszott az "óránként szopizunk és nem alszunk" játékot, így igazából már akár reggel 5-kor is kelhettem volna, de gondoltam próbálok pihenni, amíg lehet. 6-kor már nem bírt magával, így lementünk Nagyiékhoz, akik éppen ébredeztek. De így legalább nyugodtan el tudtam készülni, bár majdnem elfelejtettem vizet tölteni a zsákomba, de végül 6.30-kor indultam Fűzfőről. Az út szuper volt, igazán élveztem a kanyargós bakonyi útvonalat Eplényen és Zircen át. Ezzel az autóval egy álom ilyen helyen vezetni. Egy óra alatt értem Bakonyszentlászlóra. Alig voltunk páran a rajtban, és mint kiderült eddig csak 11 emberke indult el előttem a 25 km-es távon. Az edzéstervembe Gabi 30km-t írt szombatra, és először a 35 km-es távra akartam nevezni, de végül azért döntöttem a 25-ös mellett, mert gondoltam hátha elkeverek (ahogy szoktam) és akkor a 35-ből 40 lesz, ami már jóval több, mint amit 30 fok felett futni szeretnék. És ugye annyira azért nem akarok 40-et futni :)

Ahogy elindultam, az első 3 km olyan volt, mintha a tengerparton futnék. Bokáig süppedős homok volt a terep. Apukám utólag mondta, hogy ez nagyon jellemző a Bakonyra, de én most találkoztam vele itt először, így meg is lepett a dolog. Szalagozáson indultunk, és meglepően hamar érkeztünk el az első ellenőrző ponthoz, a Fenyőfői műúthoz. Itt semmit nem vettem magamhoz, csak kaptam matricát, és már mentem is tovább. Idáig kb 7 emberkét előztem meg. Irány Pápalátó kő. Itt volt egy emelkedő, de nem a zöld háromszög, hanem a zöld sáv. Ez merő szívás volt rövidnadrágban, mert jobbról-balról hónaljig érő csalán volt, és nedves volt az alja, tele volt bogarakkal, és én rettenetesen útálom, amikor a fülem mellett donganak. Persze nem voltam bekenve szúnyog és kullancs riasztóval, mert az ugye luxus lenne :DA zöld jelzésen felérve persze kiderült, hogy a másik oldalról kell felmenni a zöld háromszögre, és itt gyönyörű kilátás fogadott. Kiderült, hogy azért ez a neve, mert szép időben Pápáig is ellátni. Itt csak ep volt, de emberke egy szál sem, magadnak kellett ragasztani a matricát.

Innen lefelé kellett futni tovább a zöldön egészen Alízháza vadászházig. Egy szakaszon szalagozás volt, ahol egy hatalmas víz által mosott szakaszon kellett átbukdácsolni. Azért mondom, hogy bukdácsolni, mert estem megint egy hatalmasat. És még csak nem is futottam. Mint a zsák. Az utolsó pillanatban sikerült letenni a két tenyerem, így nem pofára estem. (Jelzem, azóta belilult a lábfejem, amivel belerúgtam valamibe, és azért estem el, belilult a két tenyerem, mert akkora sebességgel estem el, és persze megint a bal térdemre estem, így megint szereztem rá sebet, ami vérzett és sáros is lett… ) Na mindegy, kedv töretlen, irány Alízháza. Ott a szalagozás egyszer csak eltűnt. Szerencsére nem kevertem el sokat, visszafordultam, és kiderült, hogy ott is a csalánoson kell átvágni, ott vezet le egy vízmosásos növénnyel benőtt csalános részen az útvonal.Hát itt is csak gyalogolni lehetett, mert jó egy méter mély eső által vájt lyukak voltak. Végre kiértem a kavicsos útra, a sárga jelzésre.

Itt kb 1 km-t kellett menni, majd be a Hódosi ér gázlóhoz. Eleinte még tökre örültem, hogy itt vizes a fű, és jobbra-balra 2 m magas nádas van. Aztán ez a szakasz lett a túra legrosszabb része, mert annyi, de annyi bögöly támadott meg, hogy el sem hiszem. Rohantam, mint a hülye, és csapkodtam magam közben az itinerrel, mert amint lassítottam, egyből csipkedtek ezek a dögök. Másnap itthon vettem észre, hogy nagyon szét lettem csipkedve, van vagy 8 csípésem, és iszonyatosan viszketnek. Fura, hogy nem aznap érzed.

Végre megláttam a magaslest, és innen a sárga háromszög volt a cél. Persze nem volt olyan egyszerű megtalálni, de hirtelen észrevettem, hogy jéé, én erre már jártam. Az egyik TT-n tavaly előtt ami 30 km volt, én eltévedtem, és 40 km lett. És pont erre a szakaszra tévedtem. (én pedig olyan vagyok, hogyha egyszer járok valahol, akár erdőben is, az megmarad a fejemben, és eltalálok térkép nélkül is) Így innen könnyen megtaláltam a Porvacseszneki vasútállomást. Itt arany áron vettem 3 dl kólát (300 Ft 3 dl) de legalább jég is volt benne, és nagyon jól esett.

Innen ismertem az utat Vinyéig, hiszen ezt a szakaszt a Cuha völgyében már többször sétáltam, futottam. A víz most tök alacsony volt, így az átkelésekkel sem volt semmi probléma. A 4. ellenőrző pontnál nem volt ott még az emberke, éppen szembe találkoztam vele :) Kicsit dohogott, hogy a „hülye futók” mindig előbb jönnek, mint ahogy a pont nyit :D. Vinye után kicsit nehezen találtam meg a piros sáv jelzést, de igazából azért, mert lement a patakvölgybe. Itt „jött szembe” a Kőpince forrás, aminek iszonyat jó hideg volt a vize, így a zsákomban lévőt is kicseréltem rá. Jól hűtötte a hátam. Ami nem is volt baj, mert jött a Zsidórét ami egy nagy nyitott rész volt, árnyék nélkül, és már igencsak 30 fok felett voltunk.

Az Ördög rétre az Alsó cuha völgyén kellett átkelni. Ez így, hogy nem volt víz a Cuha völgyében, hatalmas sziklákkal volt tele, és egy jó kis sziklamászás, fel és le volt az útvonal. Az ellenőrző ponton mondta a bácsi, hogy az elmúlt 5 évben mindig tele volt a folyó, és ezt a szakaszt ki kellett hagyni.

Innen már csak a piros kereszten, majd a sárga kereszten be kellett futni a célba, ami 3,5 km-re volt.

3:31 perc alatt értem be, 25,5 km után. De ugye mivel 30 km volt előírva, még elmentem futkosni a faluba, hogy meglegyen az előírt. Hát mit ne mondjak, nem hiányzott az aszfalt a végén, de ami elő van írva, az elő van írva.

Utána egy szelet zsíroskenyér és egy nagy pohár bodzaszörp volt a jutalmam. :D És vezethettem haza Fűzfőre.És most nyalogatom a sebeimet… (nem vészes, csak jól hangzik :D)