VTM mikor is, ha nem húsvét vasárnap? :) Ami azért is rettenetesen rossz hír, mert húsvét van - korlátlan sonka evészet ideje - valamint óra átállítás is, de azt hiszem ezzel minden induló rettenetesen tisztában van :)
Erik nem igazán hagyott éjjel aludni, mert nem akart a kiságyban maradni, így mint a motolla forgolódott egész éjjel köztünk, ami azt eredményezte, hogy kb reggel 3-tól félóránként megnéztem az órát, hogy mikor kell már kelnünk. Nem sikerült elaludni. Időben el is indultunk Fűzfőről, de persze már az első körforgalomnál felülbíráltuk a navit, így az autópálya helyett a 811-es úton terveztünk Fehérváron át eljutni Szárra. Útközben láttunk egy mókust (kivasalva is) és élőben is egyet, ami még ugrált a fákon. Egyáltalán nem sietve 9 után pár perccel értünk Szárra a sportcsarnokhoz, lekésve a hosszútávosok rajtját. Rajtszámátvétel, átöltözés, és toporgás következett a rajtban. Ulrich ellenörzi a kötelező felszerelést - Nekem minden megvolt, Laci visszament a személyiéért, de milyen jól tette, mert később sok mindenkit kizártak ezért.
Egyszer csak Csanya bemondja, hogy 2 perc a rajtig. Gondoltam eljött az ideje, hogy leellenőrizzem az "indulási" pulzusomat, hogy mennyire vagyok felpörögve. Nyomkodom az órám, pulzus egy szál sem. Bakker. Nincs rajtam a pulzuspánt. Nézek Lacira kétségbeesve, épp előtte magyaráztam neki, hogy 150-170-es zónát kell tartnom, de azt tartanom kell... Szuper. Rohanás vissza a tornaterembe. Isteni szerencse, hogy narancssárga színű a sporttáskám, mert messziről kiszúrtam. Pulzuspánt elő, benyálazom!!, majd kiérek, amikor éppen bemondják, hogy 10mp a rajtig. Ránézek az órámra, már 1 percnél jár. Nem hiszem el! Ezek szerint véletlen elindult a nagy öltözésben. Elindul a mezőny, én még bőszen igazgatom a pulzuspántomat, és a felette lévő felszerelésemet, de persze közben már futunk. Emelkedővel kezdünk, itt már 170-es a pulzusom :) Mi lesz itt később?? Az első km az óra szerint 7 perces, amitől sikeresen elkámpicsorodtam, hogy megint lassúak vagyunk. Lacinak első félmaratonja, azt mondta, végig jön velem, mert még nem futott ennyit terepen, és nem akarja elfutni magát. Külön nagyon jó volt, hogy voltunk a bejáráson, és minden tudtunk, hogy mikor ér véget az emelkedő, hol lehet futni, hol kéne kocogni, vagy éppen sétálni. Próbáltuk nyomatni. Fél táv utána fordítónál, a pont előtt Peti fotózott. 
Itt örömködtem kicsit neki, de ettől még nem álltunk meg, sőt a ponton is mondtam Lacinak, hogy ne szottyogjunk, menjünk. Ezt annyira komolyan gondoltam, hogy én elvettem két banánt, és már mentem is tovább, ő meg persze futhatott utánam :) Ezzel a technikával jó pár embert beelőztünk, majd feltűnt előttünk Laci kolléganője, akitől vérszemet kaptam, hogy nem érhet be előttünk a célba. Bár még volt 10 kili, de azért elég lassan sikerült csak őt utolérni. De persze sikerült. Ezek után minden előttem futó csajnál az volt a cél, hogy "őt még utolérem" :)
Laci végig velem futott, húzott is kicsit, de még éppen nem volt a komfortzónámon túl a tempója. De az is tény, hogy magamtól nem megyek ennyire. A végén, a cél előtt 4 km-el szólt, hogy akkor ő most elfut. Gondoltam szuper, akkor majd én itt magamban futkorászok, mivel nem volt előttem olyan valaki, aki leelőzhető lett volna. Ellenben láttam Laci távolodó hátát :) Amitől megint vérszemet kaptam. Együtt futottunk végig, most meg itthagyna?? Aham, na az nem én vagyok, aki ezt hagyja. Gondoltam már csak 3 km van hátra, ha azt laktátban futom végig, azt akkor is túlélem :) Így ahogy tudtam, mentem utána. Jelzem előttem ért be, kb 100 m-rel. :)
Életem legjobb terepfélmaratoni idejét sikerült összehoznom 2:04:14, de ez még aszfalton is jó lenne.
Szuper verseny volt, köszönet az Önkénteseknek és a terepfutás.hu-nak (a fotóért köszi Kerékgyártó Peti)
