Running short and long...

16k avagy forró nap a Balatonnál

2015. augusztus 10. - Esperidon

Pihenő hetem van, így Gabi nem írt fel igazán hosszú távot, és egyébként is most állítjuk át, hogy a hétvégi hosszú futásaim ne hétvégére essenek, ezért kissé kevert hetem van. De a lényeg, hogy pénteken reggel sikerült felkelnem nagyjából időben és 7-kor el is indultam. 

Az útvonalat most nem igazán terveztem meg nagyon, gondoltam majd a szokásos Malomvölgyi körön elindulok, aztán ha elérek 8km-hez, akkor majd visszafordulok, és az úgyis lejt, pikk-pakk meglesz az a fránya 16 km. 

A szokásos rét/szántó felé vettem az irányt, és bár Gabi 150-ig engedett pulzusilag, már itt észrevettem, hogy azt bizony nagyon nehéz lesz tartanom. Kivételesen a réten nem volt egy kutyasétáltató sem a korai időpont ellenére. Ez valószínűleg azért volt, mert péntek lévén vagy korábban voltak, vagy még korán volt nekik. Ellenben egy egerész öjv bőszen rótta a köreit, gondolom egérre, vagy pocokra vadászott. Hamar átértem Berénybe, és ott a templomnál ráfordultam a zöldre, amit Laci nem olyan régen mutatott nekem. Ez a házak között kanyarog fel az Ady Endre utcára, majd a Malomvölgy felé vezető útra már a kékkel együtt fordul. A Malomvölgyi úton kivételesen senkivel nem találkoztam, még a kukásautó sem járt erre. Ellenben a patak miatt annyira kellemes hűvös volt a levegő, hogy legszívesebben itt maradtam volna, és ezen az úton fel-le futkosva tettem volna meg a maradék kilométereket. Azonban ismerem magam, a második kör végén már tuti eluntam volna, és akkor meg teljesen felesleges csak hergelni magamat :) Attól csak a pulzusom megy fel. 

Ennek a szakasznak az az érdekessége, hogy folyamatosan emelkedik. Sunyin, laposan, de azért folyamatosan emelkedik. szint.JPG

Amit ha máshol nem, a pulzusomon érzek is mindig rendesen. A Malomvölgyben, már tisztességesen kellett figyelnem, de így is 158-ig felment a pulzusom az előírt 150 helyett. A völgyben szokás szerint sátoroztak, így legalább nem voltam annyira egyedül. Itt válik el a zöld és a kék jelzés egymástól, és én a kéken indultam tovább. Még vizes volt a növényzet az éjszakai páralecsapódástól, és csak úgy dongtak a szúnyogok körülöttem, de szerencsére most egy sem csípett meg. 

Szerencsésen eljutottam a Megyehegyi átjáróig, itt azonban sajnálkozva vettem észre, hogy még csak 6 km-nél járok, és bizony meg kell másznom az emelkedőt a kéknek az elején. Itt döntöttem el, hogyha én lefutok, majd felfutok a kéken, én bizony vissza nem fordulok 8 km-nél, majd megoldom valahogy a végét. 

A kéken szokás szerint az összes lehetséges pókhálót összeszedtem, pedig még egy gallyat is szedtem, és azt lengettem magam előtt fel és le. Biztosan viccesen néztem ki, de szerencsére nem jött arra senki. Ki is értem sikeresen a földutas dózerutas részre. 

071.JPG

072.JPGEgyébként imádom ezt a részt, bár persze itt is tűz a nap ezerrel, de még soha, egyetlen emberrel nem találkoztam még, csak a nyomaikkal. Itt a sárgán továbbfutva végül a gázvezeték jelzés utáni jelöletlenen futottam vissza Fűzfőre, de mivel ott még csak 11 km-nél jártam, ezért kivételesen a Maros utcán felfutottam, majd a Bartók Béla úton indultam át Berénybe. Itt van a kedvenc telkem, és a kedvenc kilátásom a Balatonra. Persze nem bírtam megállni, kellett készítenem egy képet. Lassan majd összerakok egy sorozatot a különböző évszakokban innen készült képekről. 

073.JPGAhogy átértem Berénybe, a temető mellett futottam le, majd a szántóföldön/réten keresztül jutottam haza, és majdnem a ház előtt lett vége a 16 km-nek. 

Kellemesen elfáradtam :) 

terkep.JPG

A bejegyzés trackback címe:

https://esperidon.blog.hu/api/trackback/id/tr767696572

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.